Szerkesztőségünk egy sorozatot indít, melyben „betekerjük” a Budapest környéki, kerékpáros turizmusra alkalmas részeket. Olyan helyszíneket választunk, melyek a család minden tagjának, bármilyen kerékpárral könnyen teljesíthető, és kulturális, természeti, gasztronómiai élményeket is nyújtanak.
Elsőként irány Szentendre. A kora tavaszi időszakban tettünk egy kirándulást a főváros közeli települések egyik legismertebb, a külföldiek körében is talán leglátogatottabb városkájában, Szentendrén. Akkor, ahogy az Adventi időszakban is, összességében pozitív emlékekkel távoztunk, gondoltuk megnézzük mi újság a városlátogató turisztikai időszak abszolút közepén.
Félelmünk volt, hogy mozdulni sem fogunk tudni, aggódtunk is, a kerékpárokkal miként fogunk tudni mozogni. Hát alaptalan volt! Mivel uticéljainkat kifejezetten úgy állítjuk össze, hogy akár csak egy fél napos kirándulásba is beleférjen, ide is hétköznap délután érkeztünk. Gyönyörű idő volt, de az egész belváros totál kihalt. Néhány lézengő, nézelődő turista, pár telefonjával fotózgató ember, és kevés egyértelműen helyi lakós. Nem tudtuk mire vélni, hiszen ebben az időszakban a korábbi években mozdulni alig lehetett Szentendrén. Lehetne az okokat keresni, de oldalaink nem ezt a célt szolgálják.
Persze ez remek alkalomnak bizonyulna, hogy kényelmesen drótszamárral is bejárhassunk, megnézhessünk mindent, adózhassunk a kultúrának, és a gasztronómiai élvezeteteknek is. Na, ez naiv remény volt, gyakorlatilag teljesen eb volt zárva a belváros, mintha hajnal lenne, szinte minden eladó vagy kiadó még a sétáló utcán is, ami meg nem, az zárva volt. Sehova, konkrétan sehova nem tudtunk bemenni, pár ajándék bolt, egy-egy vendéglátóhely és kész. A kép nagyon lehangoló volt, kár azért „feelingért”, amit ez az ékszerdoboz városka jelképez. Megszoktuk régen a hangulatos kávézókat, cukikat, látványos kis boltokat, így viszont jobban látszódnak a szép kis épületek, előnye mindennek van, és még tömeg sincs.
No azért találtunk éttermet nyitva, konkrétan egyet a főtéren, az étlapra tekintve a jómódú turistákra számítva, meg mellékutcában hamburgerest, hasonló árszinten. Még a neves cukrászdákon is azonos volt a tábla, üdítő kivétel a sétáló utcán egyetlen nyitva levő fagyizó, annak vélhetően arab tulajdonosa 450 forint/gombóc áron akkora adagot adott, hogy alig bírtuk megenni a több tucat szabadon válaszható asztal egyikénél.
A „plázs” részen, a parti sétány végén remek hangulatú területen ejtőzhetünk városnéző túránk után, még napozóágyak is várnak minket a naplemente megtekintéséhez, de az igen csak „retrós” bódéból Balatonfüred sétányi árakon lehet bármit is kérni, minőségét nem teszteltük, köszöntük ennyiért azért még sem…
Aki idáig kihozza a kerékpárját, és innen indulna útnak vigyázzon, mert ha az első parkolók egyikében nem áll meg, utána 650-2400!! Forintos áron tudja csak megtenni, turistabarát árazás, miért is nincsenek???…
A városka természetesen gyönyörű még bezárt ajtók és kapuk mellett is, ne hagyjuk ki bejárásukat, a legtöbb helyre nyugodtan mehetünk két keréken is, és mivel így nem jelent nagy gondot, alaposan tekerjük végig mindkét irányba a partot is, megéri!
Alternatíva lehet, ha egész napunk van, hogy hajóval érkezünk Budapestről és itt tekerünk, vagy innen felmegyünk Visegrádig, és vagy visszagurulunk, vagy visszahajózunk, igaz ezek az alternatívák csak péntek, szombat, vasárnap állnak rendelkezésre, még a szünidő, és turista szezon ellenére is.
Összegezve semmi képen ne hagyjuk ki a listáról Szentendrét, de aki régebben járt itt, tudja mire számítson most, és pénztárcánkat sem árt feltölteni. Persze lehet vitatkozni azon, a tömeg vagy a kihaltság a jobb e, de hogy minden új gazdát keres, az azért semmi képen nem biztató jel. De minket ne ez foglalkoztasson, élvezzük amit lehet!
