Sokan támadják, sokan alig várják, sokan rettegnek tőle, talán az egyik legvitatottabb modernkori ünnepünk a Valentin nap (a Halloween után), de nézzük meg egy kicsit, miről is van szó!
Február 14-ét, a szerelem ünnepét sokan úgy tartjátok számon, mint Valentin napot, holott a mi naptárunk szerint ez valójában Szent Bálint napja. A kettő ugyan az, ugyanis a Bálint, a Valentin magyar megfelelője. Csupán arról van szó, hogy nyugati hatásra a Valentin nap elnevezés vált divatosabbá. Az ünnepek azonban ugyanazon szent nevéhez kötődnek, és ugyanarra az ókori ünnepre vezethetők vissza.
A Bálint-nap, vagy ahogyan amerikanizált formában használjuk, a Valentin-nap eredete rendkívül bizonytalan, akárcsak azon keresztény ünnepek sokasága, amelyek valamilyen római kori rítushoz kapcsolódnak.Akárcsak a karácsony esetében, a Bálint-napnál is felmerül, hogy a római katolikus egyház tudatosan helyezett-e egy pogány ünnep közelébe egy fontos keresztény napot. A római tavaszkezdet, a megtisztulás ünnepe volt ugyanis a Lupercalia, a rossz kiűzése, a tél végének megünneplése.
Szent Valentint Claudius császár börtönöztette be, ugyanis a császár megtiltotta, hogy a fiatal férfiak házasodjanak, úgy gondolta ugyanis, hogy a nőtlen férfiakból jobb katonák válnak. A császári tiltás ellenére azonban Valentin keresztény szokás szerint összeadta a fiatalokat.
A legenda egy kiegészítése szerint Szent Valentin rabsága alatt összebarátkozott a börtönőr vak lányával, akinek csodás módon visszaadta látását. Kivégzése napján, február 14-én búcsúlevelet hagyott a lánynak, amelyet így írt alá: „A Te Valentinodtól”
A késői középkorban Geoffrey Chaucer, író, költő filozófus – a Canterburry mesék szerzője – jelenítette meg először február 14-ét, Szent Valentin napját a szerelmesek napjaként, amikor is a szerelmes férfiak virággal hódoltak az imádott nőnek.
A modern Valentin-napi köszöntések a XIX. században indultak hódító útjukra, a jellegzetes szívecskés szimbólumokkal, csokoládék és bonbonok kiséterében. A XX. századra szinte a világ minden országában elterjedt, ám az ajándékot adók és kapók körében eltérő hagyományok alakultak ki.
Egyre jellemzőbb ötlet, hogy a szerelmes férfiak ezen a különleges napon kérik meg imádott hölgyük kezét, ezt a semmihez sem hasonlíthatóan csodálatos, életre szóló eseményt még inkább emlékezetessé téve hátralevő életükre.
Nálunk az utóbbi 10-15 évben vált egyre népszerűbbé a Valentin-nap. Kezdetben az európai hagyományokat követve a szerelmesek napjaként tartották számon, és vált mára szinte kötelezővé e napon egymás megajándékozása csokoládéval, virággal vagy mindenféle – sokszor giccses – ajándékkal. Az utóbbi években azonban egyre inkább a szeretet kifejezésének napja is, amikor ki-ki apró meglepetéssel kedveskedik legjobb barátainak, barátnőinek, sőt családtagjainak. A divatossá vált naphoz kapcsolódóan évről-évre több helyen rendeznek Valentin-napi bálokat, vacsorákat, és hirdetnek a szállodák romantikus Valentin-napi hétvégéket, gyertyafényes vacsorával, közös masszázzsal, éjszakai fürdőzéssel, borkóstolással.
Egy tény, akik boldog kapcsolatban élnek, azoknak egy remek alkalom arra, hogy a „hétköznapok” egyhangúságában kifejezhessék érzelmeiket a kedvesük iránt, és remek alkalom magának a kapcsolatnak a megünneplésére is. Igaz, aki, csak vágynak ilyen kapcsolatra, azoknak viszont egy „borzalmas nap”, de sajnos a Karácsony sem mindenkinek örömünnep. Lehet szeretni, lehet utálni, vagy épen értelmetlen modernkori „műünnepnek” tartani, ahogy sokan a halloween-t is gondolják, de mivel ez az ünnep is a szeretetről, az egymáshoz tartozásról, az érzésekről szól, így mai rohanó és egyre érzéketlenebbé váló világunkban minden ilyen nap a felüdülést, a reményt, a valós érzelmek előtérbe helyezését jelenti, ezért rendkívül fontos.
