November végétől, az Adventi időszak kezdetétől Vízkeresztig, vagyis január 6-ig egy nagyon különös és a régmúlt homályába vesző időszak veszi kezdetét a világon, a téli ünnepek időszaka. Az ünnepkör hagyományai a pogány ünnepségek kultuszából erednek, melyre „célszerűségi” okokból, mintegy ráépítette az egyház a maga ünnepeinek sorozatát. Napjainkra ezek az ünnepek nagymértékben elvilágiasodtak, de sokan még a vallási részével sincsenek tisztában, nem hogy az ősi hagyományok múlt homályába vesző eredetével. Vessünk hát egy pillantást rá, miről is szólnak ezek az ünnepek!
Az ünnepek sorát az Adventi időszak eljövetele kezdi meg, mely a naptári reformok óta négy hétig, a karácsony előtti hétvégéig tart. De belegondoltunk valaha abba miért kerek például az időszakot jellemző koszorú? Nos ennek is a pogány időkre emlékeztető eredete van, amikor is a nap-éj egyenlőséget örökzöld ágakkal és fagyöngyökkel ünnepelték. Erre a hagyományra utal a csupán XIX. század óta szokásba jött karácsonyfa állítás is, mint az ágak szimbóluma. A kerekségét valószínűleg onnan kapta, hogy a Kelták a Yule ünnepét, vagyis a nap, a fény visszatérését ünnepelték ezzel, melynek neve kereket jelent, és az élet körforgásának szimbolizmusát látták benne.
Noha ezek a hetek vallási szempontból Jézus eljövetelére való felkészülés ünnepi időszak volt, melyet böjtöléssel és hajnali misékre járással ünnepeltek, mára ez a bevásárlás, az ünnepi készölődés időszak lett és az ünnepkör vallási jellegére csak a koszorúkon meggyújtott gyertyák, és a hétvégi misék emlékeztetnek.
Ténylegesen első ünnep a Mikulás, igen ellentmondásos múltjával. Már maga a kialakulása is több kérdőjelet von maga után, hisz a történetnek alapot adó, valóságban létező Szent Miklós, Myra város püspöke volt, Kis-Ázsia területén, ami ma Törökország része, vagyis az égvilágon semmi köze az üdítőital reklám részére, Amerikában született, fehérszakállú, pirospozsgás arcú, prémes, piros bundába bújtatott apókához. Mint ahogy minden bizonnyal nem is járt, nem is járhatott soha Finnországban sem, és soha nem ült rénszarvas szánon. Igazából Szent Miklós napján, vagyis december 6-án ünnepeljük a Mikulást, de mivel az egyház betiltotta a szentek ünneplését, így ez az ünnepkör is elvilágiasodott, és bár sok helyen megmaradt ajándékosztó szerepében, nem egy területen karácsony ünnepén teszi ezt besegítve Jézuskának a nehéz csomagok és a fák cipelésében.
Ha lehet, még ellentmondásosabb a december 13-ára eső Luca nap ünnepe, mely évszázadokon keresztül igen nagy jelentőséggel bírt, de napjainkra nagyon a feledés homályába merült.
A Gergely naptár bevezetése előtt december 13-ára esett az év leghosszabb éjszakája és ez a tény remek alkalmat adott az ünneplésre egy szakrális világban. Gonoszságokat és boszorkányokat űztek, vigadalmakat tartottak, babonás tevékenységeket végeztek. Aztán az egyház ezen a napon ünnepelte Szent Lúcia vértanú napját, de Skandináviában is a pozitív megítélésé a döntő szerep, a latin „lux”, vagyis a fény szóból eredeztetve, mint fényváró ünnep szerepel a spalettán és hatalmas felvonulásokkal ünneplik.
Nem így Magyarországon, ahol a Luca napja egy rontást hozó nőalak köré épült, mely még a pogány időkre vezethető vissza. A monda szerint, a Luca napján elkezdett Luca széket karácsony napjáig kellett befejezni, s aki erre ráállt, az láthatta hogy ki a boszorkány…
Ezzel el is érkeztünk a legjelentősebb ünnephez, a karácsonyhoz, mely már rögtön az első pillanatban kérdéseket vet fel. Mindjárt itt van maga az ünnep, hisz semmiféle pontos adat nincs a bibliában, Jézus születésnek időpontjáról, az egyház igazából azért tette december 25-ére, hogy ne keljen próbálkozni elnyomni a legősibb pogány ünnepeket, nevezetesen az erre a napra eső évszakforduló hatalmas ünnepségsorozatait. Maga a történet, amibe helyezték a kis Jézus megszületését, is sokban alkalmazkodik az ősi szertartások és mondák rendszerébe, vallásos köpönyegbe bújtatva.
Következő kérdés magának a 24-ének, mint szent estének az ünneplése, hisz Jézus nem ezen a napon született és elméletileg ekkor még javába tartania kéne a böjtnek, viszont a családok ezen napon ünneplik a karácsonyt, az ajándékosztást, s ez a nagy családi lakomák estélye is. Igaz, a vallási múltból táplálkozik a hal és a sütemények (mákos guba, beigli például nálunk) fogyasztása, de vannak országok, ahol már ez a hagyomány is kiveszett és népi eledelek kerülnek az asztalra (sült pulyka, puding, báránysült stb.)
Hab a tortán, hogy a karácsony ünnepe még a különböző egyházak körében sem egységes, hisz más naptárt használnak (pl.:ortodoxok), de vannak akik kifejezetten azt tartják, hogy a szent szövegekből arra lehet következtetni, hogy Jézus valamikor tavasszal született, így egyenesen tiltják híveiknek a december végi időpont ünneplését…
Érdekes dolog az év végnek az ünneplése is, hisz ha jól belegondolunk, három különböző naptár, három fajta időszámítás van gyakorlatban, így mindegyiknél máskorra esik az évforduló, de ebben legalább egységes a világ, a „fő” ünnepelt időpont a Gergely naptár szerinti évforduló napja. Természetesen ez is pogány szokásokra vezethető vissza, bár akkor a természet újraébredésének a közeledtét ünnepelték, naptáruk igazából nem lévén…
Bárhogy is változott a történelem során ezen téli ünnepek megítélése és ünneplésének módja, tény, hogy a család és az összetartozás, illetve a szeretett ünnepei ezek, melyekre így vagy úgy, egyre nagyobb szükségünk van rohanó, egyre személytelenedőbb világunkban, így megtartásuk, ápolásuk bármilyen formában, az egész emberiség szempontjából nagyon fontos…
