Nagyon sok irányból nap mint nap azt a kommunikációt halljuk, hogy miattunk pusztul el az élet a Földön, ha húst, tejtermékeket vagy tojást eszünk. A valós okokkal, mint például, hogy a túlnépesedés egyre inkább meghaladja a bolygó tűrőképességét, szinte említés szintjén sem foglalkozunk. Valóban akkora probléma az állati-termékek fogyasztása?
„Sokszor felmerül, hogy a növények széndioxidot kötnek meg, míg az állatok és az állattartás széndioxid kibocsájtó. Ez egy részigazság. A valós mérések alapján sajnos a növénytermesztés döntő része is nettó CO2 kibocsájtással jár. A növények tényleg jelentős széndioxid megkötésre képesek, melynek mértéke sok tényezőtől függ. Ilyenek például a levélfelület, vízellátottság. Azonban a talajlégzés is egy igen fontos tényező. Amennyiben a növényzet borítása nem elég nagy, vagy éppen hiányzik, (gondoljunk csak bele, a betakarítás után, és következő kelés előtt nincsenek is fotoszintetizáló növények a területen!), sokszor a talajlégzés nagyobb, mint a megkötés. Növénytermesztés még kis intenzitású bio termelés esetén is döntően éves mérleg tekintetében CO2 kibocsátással jár. Kivétel a gyepesített gyümölcsös illetve a legelő. Utóbbi még a rajta legelő állatokkal is CO2 megkötő. Ezzel szemben a többi élelmiszer növény termesztése a növények megkötő kapacitása ellenére is kibocsájtó.” – mondta Dr. Németh Csaba, élelmiszer-mérnök, c. egyetemi tanár, aki főként funkcionális-élelmiszerek fejlesztésével foglalkozik.
Gyakori érv a vegánság mellett továbbá, hogy ahol lehet, állatokat legeltetnek, ott lehetne élelmiszer növényeket termeszteni. Ez szintén sok esetben nem igaz. Az alpesi legelőket felszántva az erózió rögtön elpusztítaná a termőterületet, száraz gyepű legelők sem alkalmasak növénytermesztésre. Persze a közvélekedésben számos érdekességgel találkozhatunk:
„Sokszor elhangzik, hogy baromfi- és sertéstartás során olyan takarmányokat esznek meg az állatok, amiket humán étkezésben is fel lehetne használni, és az állatok egyfajta táplálék konkurensei az embereknek, azonban sose firtatják, hogy a dohánytermesztés még közvetve se transzformálódik étellé, valamint az alkoholos italok előállítása szintén élelmiszerből történik, és mégse tiltakoznak. Mindezt úgy mondom, hogy a borfogyasztásra, akárcsak a tojás vagy steak rendszeres evésére is, mindenkit csak buzdítani tudok.” – folytatta Dr. Németh Csaba.
Na és a vízfogyasztás? Ott is az állatok lennének a Föld ellenségei?
„Sokszor emlegetik, hogy ha nem eszel egy adag bélszínt, azzal egy heti zuhanyzás vízmennyiségét lehet megspórolni. Ez abból a téves feltételezésből indul ki, hogy egy szarvasmarha mennyi vizet fogyaszt, azonban, ha az állat legel, akkor trágyával, vizeletével táplálja a növényeket közvetlenül, ha istállóban áll, az alom szívja fel, és azt juttatják ki, így ez a folyadék nem veszteség, hanem értékes erőforrás.”
A szarvasmarhák CH4 termelése kapcsán is túlzásokba esik a média. Való igaz, hogy képződik metán, de ez az összes kérődzőre igaz a speciális emésztésük miatt. Azonban érdemes kihangsúlyozni, hogy a jelenlegi szarvasmarha, juh és kecske állomány sokkal kisebb, mint a területen eredetileg élő őstulkok és bölények populációja. A vegánok és úgy általában mindenki által előszeretettel fogyasztott rizs termesztése során kifejezetten jelentős mennyiségű CH4 kerül a légkörbe. A helyben is megtermelhető hússal szemben a rizs és persze egyéb, szintén gyakran fogyasztott egzotikus növények szállítása is káros anyag kibocsájtással jár.
„Persze senkinek sem kell feladni elveit, de jó tisztában lenni a tényekkel, hiszen sok kérdéskör sokkal összetettebb, mint gondolnánk, és egymásra hatóbb elemeket tartalmaz, mint hinnénk”.
