A nagyböjt, a IV. századtól lett általános, világszerte elterjedt „szokás”, mely tulajdon képen a keresztény húsvétot megelőző negyven napos vezeklő és böjti idő. Ezzel a negyvennapos böjttel készültek a keresztények az egyik legnagyobb ünnepükre, a Húsvétra.
A nagyböjt (szintén negyven napig tart a Ramadan, a muzulmánok böjtje) hamvazószerdától húsvét vasárnapjáig terjed. Hamvazószerda elnevezése egyházi szokásra utal, a múlt évi megszentelt barkát elégetik, hamuját a pap megszenteli, s keresztet rajzol vele a hívek homlokára, annak bizonyságára, hogy a halandók porból lettek, s porrá lesznek. A hamvazkodásnak egészségmegőrző szerepet tulajdonítottak. Ezen a napon elsikálták a zsíros edényeket, mert zsírt a következő 40 napban nem ettek
Ennek eredete, hogy az evangéliumok leírása szerint Jézus is negyven napig böjtölt a pusztában. A kezdeti időkben, a zsidó-keresztény szokások szerint a húsvéti böjt rendkívül szigorú volt: bizonyos ételektől muszáj volt tartózkodnia az embereknek, és napjában csak egyszer étkezhettek. Böjt idején tilos volt a bál, a mulatság, de a lakodalom is. Általános volt az a szokás is, hogy a lányok ilyentájt fekete vagy sötétebb, dísztelenebb, egyszerűbb ruhákat hordtak. A néphagyomány szerint ilyenkor húst vagy zsírt, zsíros ételt enni tilos. Csak kenyeret, zöldséget, gyümölcsöt, illetve ezekből készült meleg ételeket ehettek. A paraszti étkezésben az év egyéb szakában szokatlan módon vajjal, növényi olajjal főztek. Volt ahol napjában csak egyszer ettek, máshol a tojás és a tejes ételek fogyasztását is tiltották. A szigor az évszázadok alatt fokozatosan enyhült, a XX. századra az vált általánossá a keresztények körében, hogy a hívők a nagyböjt időszakában is csak a pénteki böjtnapot tartják, ilyenkor növényi táplálékot vagy halat vesznek magukhoz. Gyakran került az asztalra cibereleves. Ennek az ételnek az alapja a búza vagy rozskorpa, melyet cserépedényben forró vízzel felöntve néhány napig erjesztenek, majd liszttel, tejföllel behabarják, és főznek még bele kölest vagy hajdinát, hogy laktatóbb legyen. Aszalt gyümölcsökből is főztek tejfölös savanyított levest, néhol ezt is ciberének nevezték. Igen kedveltek voltak a böjti időszakban a hüvelyesek, a borsó, a bab és a lencse.
A nagyböjt végeztével a templomban megszentelt ételek kerültek terítékre. Magyarországon tradicionális húsvéti eledel a főtt, füstölt sonka, kemény tojással és tormával. Sok helyütt az ünnepi ételhez nem kenyeret, hanem kalácsot esznek. A kalács húsvétkor süteménynek is kedvelt, töltött mákos, diós változatban is készítik. Míg Görögországban a Húsvét elképzelhetetlen báránysült nélkül, nálunk már csak ritkán kerül ez az étel az asztalra. A sonka a hagyományos paraszti életben a téli disznóvágáskor került a füstölőbe, és ezt a nagyböjt alatt természetesen nem lehetett elfogyasztani, csak a böjt elmúltával, Húsvétkor.
A húsvétot előkészítő időszak a hívők szokásaiban egybeesik a bűnbánat eseményeivel is. A szokás eredete a Bibliának arra az ószövetségi fejezetére nyúlik vissza, amikor Isten kiűzte Ádámot és Évát a Paradicsomból, miután a Szentírás szerint a kígyó csábítására Éva evett a tudás almájából, és így az első emberpár elvesztette ártatlanságát.
Az egyházi liturgia szerint azonban a vezeklőket húsvét előtt nagycsütörtökön visszafogadják a templomba, azaz képletes értelemben véve a Paradicsomba.
Ezek a szokások a mai napig fennmaradtak a katolikusoknál. Az egyházban a nagyböjti időszak kiemelkedő eseménye a húsvétot megelőző úgynevezett nagyhét.
