Márton nap! A ma emberének elsősorban a finom libaételek és a jófajta borok jutnak az eszébe erről az ünnepről, vagyis elsősorban kulináris élvezethez kötik a neves eseményt. De mi a háttere ennek a manapság oly divatossá vált ünnepnek?
Nos, magának az ünnepkör magyarázatának két változata van, s mai világban használatos monda és háttér történet ezen két magyarázatnak az ötvözetét tükrözi.
Az első legenda szerint Szent Márton a Római Birodalom Pannónia tartományának Savaria nevű városában (mai Szombathely) látta meg a napvilágot 316-ban egy elöljáró fiaként. A római császár katonájaként szolgáló Márton a franciaországi Amiens városában egy hideg téli estén odaadta meleg köpenyének felét egy nélkülöző koldusnak majd aznap éjszaka álmában megjelent neki Jézus a koldus alakjában. Innentől kezdve nem a hadsereget, hanem Istent szolgálta, megkeresztelkedett. Misszionáriusként sok jót cselekedett. Jóságáról még életében legendák keringtek, püspökké akarták szentelni. A monda szerint mikor ennek hírét vette, az érte jövő küldöttek elől nagy alázatosságában a ludak óljába bújt. A szárnyasok azonban gágogásukkal, szárnyuk verdesésével óriási zajt csaptak, így elárulva Márton rejtekhelyét. A későbbi néphiedelem ezért a libákat „árulóknak” tartották, és ezen a napon belőlük készítettek pecsenyét. Innen ered tulajdonképpen a mai ünnep libákkal való kapcsolata. Különben pedig Mártont 371-ben püspökké szentelték és haláláig, 398-ig Tours-ban segítette a rászorulókat.
Egy másik változat szerint ez a hagyomány a római időkre nyúlik vissza. November 11-e a naptárban ősidők óta a téli évnegyed kezdő napja: megkóstolták az újbort és az új termés is kitartott bőven, így nagy eszem-iszomot tartottak, hogy jövőre is jó termés legyen mindenhol. Ebből a történetből származik az ünnepkőrnek a borokkal, s főleg az újborkóstolással való hagyománya. De azért libák a történetben is előkerülnek, ugyanis a rómaiak Aesculapiust, az orvos istent ünnepelték ilyenkor, s ludat öltek, amely a hadisten, Mars szent madara volt. (A madarak gágogásukkal egyszer megmentették Rómát a gallok éjszakai orv rajtaütésétől.) A keresztény naptárban is ez alapján kapott helyet: a lúd római neve “avis Martis” (Mars isten madara); régi szófejtéssel „Márton madara”-ként ünnepelték, így nem kellett eltérni a lúdlakomák évnegyedkezdő római szokásától.
Sőt, a reformációnak korában is folytatódott a hagyomány további eseményekkel való kiegészítése, a protestánsok Luther Márton neve napján emelgették a poharaikat ilyenkor, ami szintén az ünnepkőrt erősítette.
Márton napjának ünnepe bizonyítható és sokkal gyakorlatiasabb formában is létezett, Márton napi liba lakomákról az első feljegyzések 1171-ből valók, mivel Szent Márton napja jelentette a paraszti év végét, a népszokás ilyenkor zárták le az éves gazdasági munkákat, kezdetét vette a természet téli pihenő időszaka. A cselédek ilyenkor kapták meg évi bérüket és hozzá ráadásként egy libát, mert a szárnyasok nyáron felduzzadt hadát a tél beállta előtt meg kellett tizedelni. E napon kóstolták meg az újbort és vágtak le először tömött libákat. Ám e szokás gyökerei is mélyebbre, az aratási időszak végén álló pogány állatvágási ünnepekre nyúlnak vissza, amelyeket a kereszténység így vett át, de ez már egy másik történet.
Márton napjához az évszázadok során tucatnyi néphit és népszokás alakult ki, főleg a paraszti sorban élők között, nálunk és napjainkban is sok ismert szólás kapcsolódik ezekhez. Legismertebbek például:
„Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezni fog”
„Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán kemény tél várható”
„Ha Márton napján a lúd jégen jár akkor karácsonykor sárban jár”
Hogy minek hatására fejlődött fel ismét ennyire ez az ősi népszokás és egyházi ünnepkőr, azt nehéz megmondani, de tény, hogy az ilyenkor megtizedelt libák kivételével mindenkinek jó ez hagyományőrzés, hiszen egy remek gasztronómiai ünnep kerekedett ki a sokrétű történetből. És hát hol is élvezhetnénk ezt legautentikusabban, mint Szombathelyen, ahol egyből két nagyon kiváló és ajánlott helyen is fogyaszthatunk reális áron finom falatokat a belvárosi sétánk során.
Ajánlott éttermek: www.pannonia-restaurant.hu és a www.molorestaurant.hu
