A Balmazújvárosi Hotel Kamillában, és a hozzá tartozó strand-élmény és gyógyfürdőben eltöltött remek hétvégénkről hazafelé tartva elhatároztuk, hogy letesztelünk egy ikonikusnak számító Tisza parti éttermet is, főleg azért, mert hajtott minket a kíváncsiság a sokat halott specialitásaik iránt.
Akik a 33-as főúton közlekednek Füzesabony és Debrecen között, vagy a Hortobágyra utaznak, elkerülhetetlenül elhaladnak a Tisza mindenki által jól ismert íves hídja tövében elhelyezkedő Fehér Amur Csárda mellett. Igaz, az útról leginkább csak a teteje látszik, de a sok autó és a táblák könnyítenek a meglátásában.
A szinte mindig sok autó is jelzi, hogy egy ismert, és nagyon közkedvelt vendéglátóhelyre érkezünk, aki egyszer betér ide, ha erre jár és teheti, biztosan visszatér. De ne ijedjünk meg a kocsiktól, a hangulatos, kicsit kicsi belső téren kívül egy nagy terasz is övezi az épületet, mely télen fűtött, nyáron pedig szúnyoghálóval teljesen védett, bár ottjárttunkkor nem találkoztunk vérszívókkal. Ha tehetjük, akkor is a teraszt válasszuk, ha a romantikus belső térben van is még szabad asztal, ugyanis a Tisza partján vagyunk, és a folyó látványa minden képen vonzó lehet.
Na de a konyha, hiszen étterembe elsősorban ez visz minket. Azt előre kell jelezni, hogy éhes gyomorral érkezzünk, hiszen a tányérokat nem salátával töltik meg, hogy többnek tűnjön az étel… Ajánlatos „lépésenként” rendelni, ugyanis az árak láttán arra gondolunk, ennyiért csak keveset kapunk, tehát több fogásra lesz szükségünk!
A többféle halászlé magától értetődik, hogy szerepel az étlapon, és hát hol is ehetnénk egy igazán jó és finom halászlevet, ha nem a Tisza partján a Fehér Amurban… Viszont, amit minden képen ki kell emelnünk, az az az étel, amiért sokan eleve ide jönnek. Megvalljuk, bennünket is ez vezérelt, ez nem más, mint a rántott békacomb tál. Igen igen, tudjuk, hogy legalább annyi előítélet övezi, mint mondjuk a pacalt, vagy a szalontüdőt például, de ha ezt sikerül legyőznünk, egy sokáig emlékezetes, fenséges fogást fogunk tudni fogyasztani.
A halászléhez a túrós csusza az alap, gondolom nem kell különösen bizonygatni, hogy ezt is a halhoz illő színvonalon kapjuk, minden formában. De természetesen más tésztaétel és desszert is található az étlapon.
Mint ahogy az magától értetődik, a több oldalas étlap nem csupán a két fő specialitást tartalmazza, hanem megannyi finom, és derekas mennyiségű ételt is, de ezeket mi csak mások tányérján láttuk, de ha belénk fért volna, örömmel kóstoltunk volna azokból is. Egy biztos, innen éhesen és csalódottan senki sem fog távozni!
És akkor jön az örök „félelem”, a fizetés. És ekkor meglepődünk! Ilyen bőséges adagokért, és ilyen remek minőségben ilyen relatív olcsó áron még akkor is feltűnő a mai világban, ha tudjuk nem egy elegáns és „puccos” helyen étkeztünk, hanem egy kis folyóparti halászcsárdában.
Összegzésként csak ajánlani tudjuk a helyet, melyről bővebb információ:
Fotó és szöveg: Vámosi Gréta
