Stábunk útban a Vajdasági meghívásunk felé, és vissza útban is benézett a Szegedi Bortér rendezvényre, mivel a város minden látogatást megér. Sajnos ezúttal tesztünk nem bővelkedik a pozitív hangvételű „dicshimnuszokban”.
Szombat délután igazából nem nagyon volt mit értékelnünk, ugyanis annak ellenére, hogy nem esett és „elfogadható” volt az időjárás, néhány áruson és talán 2 vagy 3 bódén kívül senki, még az gasztro konyhák sem voltak nyitva, egy olyan időszakban, amikor a Bortér miatt tele volt a város turistákkal. Persze szemlátomást amúgy sem érdekelték a rendezőket azok vendégek, akik nem vastag pénztárcával minden nap esténkét kimentek bulizni, hanem látogatóba érkeztek a városba, és megnézni a Borteret…. minden a látogatók ellen volt, persze főleg az árak, amiket legfeljebb a jómódú vendégdiákok tudtak könnyedén kifizetni.
Vasárnap estefelé már több szerencsének volt, gyakorlatilag mindenki nyitva volt a Dóm előtti gyönyörű téren, igaz az érdeklődők igen csak szerény számban képviseltették magukat, a jó időjárás ellenére, igaz a turisták, nem Szegediek már ekkorra elutaztak (bár felételezzük napközben vasárnap sem voltak nyitva a házikók). Ettől még a hangulat remek volt, legalább nem volt tömeg, lökdösődés, sorban állás. Persze azért ahogy mondani szokás, „mindent a szemnek”, mert különben… szerettünk volna azért kóstolni, de ezt nem lehetett. Ki kellett nézni, mit szeretne az ember, majd venni egy speciális kártyát, feltölteni rá az összeget a tér sarkán levő egyetlen ponton, majd poharat venni és lehet kóstolni… Ha még egyet megkívánnánk, lehet az egyetlen feltöltő ponthoz menni, és kezdődik előröl a cirkusz… ha, valaki, aki csak kóstolni szeretett volna egy-egy decit, és a sokszor még a palack árat is meghazudtoló deci árak sem rémisztettek el, akkor ez a macera biztos. Minket is, így nem kóstoltunk… Megjegyezni kívánjuk, hogy tapasztalatunk szerint, egyre több város hagyja el ezt a fajta turista és „beugró”, sétáló vendég ellenes fizetési módot azok közül, akik régen alkalmazták, valószínűleg nem ok nélkül….
Ha nem a saját szemünkkel látjuk az étel árakat, amiket egyszer használatos tányéron és evőeszközökkel nyomnak a kezünkbe, biztos nem hinnél el, hogy egy Szegedi boros rendezvényen ez van, de tényleg. Ha egy maroknyi „girosz tálért” elkérik a 3500 forintot, amikor a sétáló utca végén ez egy kiadós adagban, rendes tányéron, asztalnál ülve 1500 ugyan ez, akkor egy kicsit elgondolkozik az ember, hogy biztos nem lehetne e egy „erkölcsi határt” húzni… És ez még csak az „alap étel”, olcsó árral.
Viszont mint már írtuk, a hangulat egy sétára remek volt, és ahogy sok más ember, mi is a sétáló utca felé vettük az irányt, ahol viszont szinte minden vendéglátó egység tele volt, még azokon a teraszokon is ültek, ahol nem fűtöttek, csak jó vendéglátós módjára a takarók kerültek elő. Csak összehasonlításként, a sétáló utca közepén egy remek grill és pizza étteremben egy kiadós, szinte elfogyaszthatatlan mennyiségű nagyon finom adag étel max 3000, de az utca végén, a hídnál levő önkiszolgáló étteremben ez a feléből is megoldható… a hangulatos bárban egy deci jobb bor ára sem vetekszik a téren kiírt, néha még a 2000 forintot is meghaladó deci árral…
De nem csak a rosszat lássuk meg, Szeged egy gyönyörű város, egy hangulatos séta a belvárosban lelket melengető, főleg este kivilágítva, és számtalan remeke kisétterem, cukrászda, bár, legtöbbször fűtött vagy takarós terasszal is várja a turistákat, nem szabd kihagyni, ha erre járunk!!!
Fotó és szöveg: Vámosi Gréta
