A világon leismertebb, „legelterjedtebb”, legtöbbek által és a legtöbb helyen megtartott ünnepkörnek, a Karácsonynak a zárása a Vízkereszt, amely keresztény ünnepet Magyarországon mindig január 6-án tartunk, függetlenül attól milyen napra esik. Nem így van ez mindenhol, a római katolikus egyházban korábban a hozzá közel álló vasárnapon emlékeztek meg róla, a Julián-naptárt használó keleti kereszténységben karácsony január 7-ére esik, és tizenhárom nappal később ünneplik a vízkeresztet. Ami egységes, Vízkereszt a karácsonyi ünnepek zárónapja, utána kezdődik a farsangi időszak.
A vízkereszt ünnepe három jelentést hordoz: a napkeleti bölcsek eljövetelét, Jézus megkereszteltetését, valamint csodatételét a kánai menyegzőn. Az ünnep liturgiában használatos elnevezése a görög Epiphania Domini, azaz Urunk megjelenése. Krisztus keresztségének emlékére vízkereszt az ünnepi keresztelések napja volt, a katolikus egyház tömjént és vizet szentelt, innen az ünnep elnevezése, a magyar vízkereszt elnevezés a víz megszentelésének szertartásából származik.
Az egyházon belüli megemlékezéseken kívül rengeteg népszokás is kapcsolódik a Vízkereszthez. Az ünnepi népszokások közé tartozott a csillagozás vagy három király járás hagyománya, a bibliai királyokat megszemélyesítő alakoskodók köszöntő felvonulása, dramatikus játéka. Az alakokat – a betlehemezés mintájára – gyerekek személyesítették meg. Legfőbb kelléke a csillag volt, amely mutatta az utat Betlehembe. Jellegzetes viseletdarabjuk a díszes papírsüveg. Minden esetben elénekelték a csillagéneket, melynek utolsó két sora így hangzik: “Szép jel és szép csillag / Szép napunk támad.”
Vízkereszt napján szokásban volt a szentelmények hazavitele is: a szenteltvíznek gyógyító hatást tulajdonítottak, mindenféle betegségre használták. Hintettek belőle a bölcsőre, a menyasszony koszorújára, a halott koporsójára. A következő januárig üvegben vagy nagy korsóban tartották, ami megmaradt a következő vízkeresztre, azt a kútba öntötték, hogy vize meg ne romoljon. A házakat vízzel és sóval szentelték meg, és a pap krétával írta a szemöldökfára a házszentelés évét és a G. M. B. betűket (Gáspár, Menyhért, Boldizsár).
A vízkereszti népszokásokból mára jobbára csak annyi maradt meg, hogy ekkor szedik le a karácsonyfát.
És hogy miért pont ekkor? A hagyomány szerint azért, hogy a meghitt és szeretetteljes ünnepi időszakot felváltsa a mulatság, azaz a farsang, ami nem csak az újévet ünnepli, de el is köszön az óévtől. Így, ha a fa lebontását később kezdjük meg, akkor balszerencsével teli év elé nézünk. Vízkereszt tehát egyben a nagyböjtig tartó farsangi időszak kezdete is. Ennek hossza változó, a nagyböjt kezdetét jelentő hamvazószerda időpontjától függ.
alap forrás: mult-kor.hu
