A karácsonyt körülbelül a IV. századtól kezdték ünnepelni, s mivel ezen a napon tartották a rómaiak a Szaturnus tiszteletére tartott ajándékozási ünnepet is, így a Karácsony végérvényesen összeolvadt a meglepetések osztogatásának témakörével. Tovább erősítette ezt a szokást a reformáció rendelete a XV. században, mely eltörölte többek között Szent Miklósnak, vagyis a Mikulásnak az ünneplését, így az ajándékosztás véglegesen a Jézuska hatáskörébe került…
A karácsony ünneplésének szokása egyre inkább egybeforrt a téli vásárok megrendezésével, amiből fokozatosan kialakult az adventi időszakban a karácsonyi vásárok. Ezeken kezdetben csak játékokat és néhány kelléket lehetett vásárolni, de a karácsonyfa állítás és az ajándék csomagolás XIX századi elterjedését követően, döntően adventi vásárokká alakultak.
A karácsonyt a különböző népek, különböző módon ünneplik és a naptárak eltérő alkalmazása miatt nem is mindig egy időben. Így van ez az ortodox országokban, ahol a Karácsony január 6-ára esik, a Gergely naptártól eltérő Juliánusz naptár alkalmazása miatt. Ezekben az országokban a jeles napot 40 napos böjt előzi meg, viszont az ünnepkor hatalmas lakomát ülnek, ahol nem ritka a tíznél is több fogás. Az étkek országok szerint változnak, de sült húsok mindig kerülnek az asztalra és általános a karácsonyi kenyér sütése is, melybe egy érmét rejtenek el. Ezeknek a kenyereknek az elnevezése országonként változik. Az ortodoxvallásnál egészen a legutóbbi időkig nem volt hagyománya a karácsonyfa állításnak, szalagokkal díszített búzaköteget raktak a szoba sarkába, mely az ünnep végéig ott is mard. A szobában szalmát szórtak szét, hogy emlékeztessen az istállóra, ahol Jézus született és van ahol tölgyfa rönköket is bevisznek, mely az erőt és az egészséget jelképezi. Néhol szentelt vízzel locsolják meg a házat és vigyázzak arra, ahogy a tűz az ünnepkör alatt ne aludjon ki.
Eltérő az ajándékozás szokása is, van ahol Mikulás napján, van ahol karácsonykor, de van ahol csak újév napján jön az ajándék osztó, akinek neve és személye országonként változik
Az északi országokban, a szinte egész napos sötétség miatt az ünnep inkább szellemek űzésére, és a rossz manók távoltartásra szolgál, de az ajándékokat is a jó manócskák hordják szét szenteste. Kedves szokás, hogy Karácsony estéjén a temetőkbe mennek az emberek, és szeretteik sírján gyertyát gyújtanak a közös ünneplés reményében. Az ünnepi vacsora itt is bőséges és az ajándékok is megérkeznek a karácsonyfák alá.
Európában is igen eltérőek a szokások. A legelterjedtebbek a német nyelvterületekről kiindult hagyományok, melyek egybeforrtak a forralt bor és a sült gesztenye illatával és a XIX. századtól, szintén innen származó pompásan feldíszített karácsonyfákkal. Az ajándékozás szenteste van az ünnepi vacsorát követőn (igaz, ezekben az országokban kisebb ajándékot a Mikulás is hoz december 6-án.). A vacsora itt is bőséges, rántott halból, pulykából, sültekből és többnyire ezekre az alkalmakra sütött péksüteményekből áll. A napot az éjféli mise zárja, melyre azok is el szoktak menni, akik a hétköznapokon nem rendszeres templomba járók.
Angliában és a volt gyarmati területein az ajándékokat a télapó 25-én reggel a kéményen keresztül juttatja el a kandallókra akasztott zoknikba, és az ünnepi asztalról nem hiányozhat a pulyka, a sonka és a szívpuding.
Déleurópa országaiban az eltérő klíma miatt a szokások is módosultak. Elerjedt a Betlehemépítés minden háznál, a fenyőfa vagy nincs is, vagy háttérbe szorul. Az ünnepi vacsorát a szinte kötelező éjféli mise után tartják, reggelig tartó lakomák formájában. A gyerekek az ajándékokat nem ekkor, hanem december 6-án kapják a Háromkirályoktól. Az újjászületést és a termékenységet jelképező búza lakásba vitele több országban is elterjedt.
A volt gyarmati területeken is tartanak karácsonyokat, igaz ezek nyárra esik, így általában hatalmas utcai karneválok formájában ünneplik meg az eseményt. Nagyon nagy hangsúlyt fektetnek a családok közös ünneplésére, és a lakomákra, az ajándékokat viszont eltérő nevű és személyű hagyományokból eredő személy osztja.
Érdekesség, hogy magához a keresztény ünnepkörhöz vajmi kevéssé kapcsolódó országokban, mint például Kína vagy Japán, ugyan olyan hévvel ünneplik a karácsonyt, mint bárhol Európában, igaz itt mát természetesen a hagyományok polgári átvételéről és nem a vallási alapokról van szó.
Gyakorlatilag mindegy, hogy bárhol a világon milyen szemszögből és milyen alapon és főleg hogy milyen módon ünnepeljük a karácsonyt, a lényeg az, hogy maga az ünnepkör alapjelentése, mondanivalója, vagyis a szeretet ünnepének lényege ne változzon, hisz elszemélytelenedő, problémákkal, konfliktusokkal teli világunkban kell legalább egy nap, mely az emberek szívében a szeret és a béke jegyében teljen, bárhol éljen is a világon…