Hamarosan elérkezik az év egyik „legmisztikusabbnak” számító éjszakája, a „Szent Iván éj”, amivel kapcsolatban azért nem árt néhány dologgal tisztában lenni annak ellenére, hogy természetesen a jelen kor emberének ebből a legfontosabb a jó kis programok ország szerte, ami rendjén is van. Nálunk erre a napra időzítik a „Múzeumok éjszakája” programsorozatot, ami méltán az egyik legnépszerűbb kulturális esemény évek óta.
Szóval, hogy tisztázzunk egyből egy félreértést, a közhiedelemmel ellentétben Szent Iván éjjele, azaz június 24.-én, nem az év legrövidebb éjszakája, annak ellenére ezen az éjszakán ünnepeljük, az igazi nyári napforduló június 21-én van. Mondjuk erre a válasz nem a „hétvége lehetőségeiben” rejlik, hanem a csillagászatban, ugyanis kétféle időszámítási mód létezik, az egyik az úgynevezett „tropikus”, ami a Földhöz viszonyított Napállást jelenti, a másik a tényleges naptári évek közötti különbséget, illetve a naptárreformok miatt korábbra csúszott a leghosszabb nappal dátumát. A nyár csillagászati értelemben vett kezdete régebben valóban június 24-ére esett, de az eltolódás miatt három nappal korábbra, június 21-ére került, ez okozza a különbséget a tényleges és az ünnepelt dátum között, csak hogy szinte minden ünnepkörben legyen egy kis „csavar”…
Tudnunk kell, hogy a Szent Iván éj egy nagyon régi ünnep, ami mint minden ilyen, bőven a kereszténység kialakulásának előtti, „pogány” időkre” vezethető vissza, amire az egyház szintén talált egy ráépíthető ünnepet, hogy a „megtérteknek” ne keljen erről az ünnepről sem lemondani. Úgy tudjuk, hogy az V. századból való Szent Iván és Keresztelő Szent János születésének együttes ünneplése, ugyanis az „Iván” név elvileg a János szláv formájából ered, így lehet Szent János éjszakája 24-én Szent Iván éjszakája.
Egy kicsit szövevényes, de tény, hogy erre a dátumra rengeteg néphiedelem épült. Népszokások, hiedelmek garmadája kapcsolódik ehhez a titokzatos ünnephez. A nyárközép napja szinte az összes európai kultúrában szorosan kapcsolódik a Naphoz, a fényhez, pontosabban a fénynek, az életnek és a világosságnak a győzelméhez a sötétség, az elmúlás és a gonosz erői felett. A pogány világban nagy jelentősége volt ennek az ünnepnek, a nyárközépi tűzgyújtás a megtisztulást az újjászületést jelképezte. Ehhez a naphoz, a tűzhöz kapcsolódó népszokások voltak például, hogy éjjel hatalmas örömtüzeket gyújtottak, amelyeket körbetáncoltak, égő faágakkal megkerülték a szántóföldeket a jövendő bő termés reményében vagy lángoló kereket gurítottak alá a dombokon.
Egy szakértő elmondása alapján: „Nem véletlen, hogy a Szent Iván-éji hagyományok, rítusok középpontjában éppen a fényhozó tűz áll. A pogányok legfőképp a tűzzel segítették a világosság harcát a sötétséggel szemben. A falvakban, városokban hatalmas örömtüzek égtek, de nem volt ritka a dimbes-dombos vidékeken lángoló kerekek legurítása egy-egy magaslatról.
A tűz átugrálásához is több hiedelem kötődik. Szerelmi ügyködés folytán a szerelmeseknek együtt vagy külön-külön kellett átugraniuk a szerencsét hozó lángok felett, melyek így messze űzték tőlük a rosszat. De a tűzet kézen fogva átugró szerelemesek a tűz termékenységet is hozhatott. Sőt, van olyan mágikus bűbáj is, amely szerint, ha a furfangos leányzó a kiszemelt gatyamadzagját megszerezte, amit utána elégetett, örökké magához láncolhatta.
De tartja magát az a hiedelem is, ha egy cetlire olyan dolgokat írunk fel, amelyektől meg akarunk szabadulni – pl. szegénység, rossz gondolatok – a Szent Iván-éji tűzbe dobva, mindez a múlté lesz. De fordítva is működik: ha pozitív kívánságokat, életcélokat tartunk a lángok fölé, azok is valóságokká válnak.
Úgy tartották, hogy a Szent Iván-i tüzek egészségvarázsló jelleggel is bírnak. A tűzbe vetett almáról például azt gondolták, ha valaki eszik belőle, nem betegszik meg. Az asszonyok különféle illatos füveket, virágokat füstöltek, és ezeket később fürdők készítéséhez használták fel. Sőt, állítólag Szent Iván varázsos éjjelén még a gyógyfüvek is megszólalnak, és elárulják az arra érdemeseknek titkaikat. Hogy melyek voltak a legfontosabb szentiváni füvek, és milyen mágikus erőt tulajdonított nekik a néphit.
A néphit szerint ezen a varázslatos éjszakán bármi megtörténhet, és annak az ellenkezője is. A vágyak teljesülnek. Vigyázzunk hát, mit kívánunk. Előbújnak rejtekhelyükről a manók, boszorkányok, tündérek, koboldok és mindenféle csodás lények. Álom és valóság összekeveredik. E különös, bűbájjal, delejjel meghintett éjszakának talán az egyik legszebb összegzése és bemutatása, Shakespeare Szentivánéji álma. Ajánlott mű, nem csak Szent Iván-éjszakára.”
Akát hogy is, mi, a mai kor embere örüljünk annak a rengeteg kulturális, gasztronómiai, zenei és egyéb rendezvénynek, ami megszínesíti a napjainkat, élvezzük ezt a csodálatos időt, amit a meteorológia ígér idén erre az estére, és érezzük nagyon jól magunkat valamelyik eseményen! Ezekről részletes listát előző cikkeinkben találhat az Kedves Olvasó!
